minimalizmus és selejtezés | hogyan kezdj hozzá?

Mióta elindítottam a blogomat, egyre több ismerős szerez tudomást arról, hogy egy ideje az impulzus alapú shoppingolást lecseréltem a tudatos vásárlásra. Sokan kérdezik, hogy lehet mindezt kivitelezni, amikor a csapból is a rengeteg reklám, akció és újdonság folyik. Az, hogy nem olvasok magazinokat, nem nézek tv-t és nem iratkozom fel egyetlen márka hírlevelére sem, hogy aztán jobbnál-jobb ajánlatokkal bombázzanak, csak az egyik része a tudatosságnak. Az önfegyelem megtartása és a fogyasztási szokások megváltoztatása azonban korántsem ilyen egyszerű. 

Amikor elkezdtem magamat leszoktatni a vásárlásról, szinte automatikusan jött az az igény, hogy leselejtezzem az évek óta nem használt dolgaimat. A legtöbben biztosan voltatok már olyan helyzetben, amikor csak amiatt őrizgettetek valamit, hogy hátha jó lesz még egyszer. Nemcsak ruhákra és cipőkre gondolok, hanem minden olyan tárgyra, amit nincs szívetek kidobni, pedig valójában már semmi szükségetek nincs rá. 

A selejtezés nem könnyű feladat. Számomra leginkább érzelmileg volt megterhelő, mert a kedves emlékeket őrző tárgyaimtól, ruhadarabjaimtól nem volt könnyű megválni. Már csak azért sem, mert ez az egész nem úgy kezdődött, hogy most akkor én minimalista leszek, és egyik napról a másikra új szokásokat veszek fel. 

Miután az előzőnél nagyobb lakásba költöztünk, és a cuccaink kezdték helyettünk belakni a magunknak szánt életteret, a férjemmel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy ennek véget kell vetni. Semmi kedvünk nem volt ugyanis azért vásárolni még több szekrényt és komódot, hogy azokban pihentessük a rég nem használt, mi több, elfelejtett dolgainkat. Egyszer egy ismerősöm mesélte, hogy az édesapjának volt egy érdekes elmélete. Ha a költözés utáni második évben még mindig vannak olyan dobozok, amiket ki sem nyitottál, azoknak a tartalmára egészen biztosan nincs már szükséged. Ők drasztikus módját választották a selejtezésnek. A teli dobozokat úgy ahogy voltak, egy mozdulattal kihajították a konténerbe. Ez is egy megoldás. 🙂 De nézzük most lépésről-lépésre, hogyan érdemes belevágni a minimalista életstílusba.

A legfontosabb, hogy először tisztázd magadban, valóban szeretnél-e egy egyszerűbb és átláthatóbb életstílust, és ha igen, miért? Ha ezekre a kérdésekre megtalálod a saját válaszodat, azzal már egy komoly lépést tettél a megvalósítás felé. A minimalizmusra érdemes eszközként tekinteni, amely segíthet egy nyugodtabb és függetlenebb életmód kialakításában. Nekem sokat segített, hogy elképzeltem, milyen életkörülményeket szeretnék teremteni, és a minimalista szemléletmód milyen módon segíthet, hogy mindezt el is tudjam érni. A "miértek" tisztázása tehát az első lépés a "hogyan" felé.

Például a selejtezéssel. Természetesen ez sem megy egyik napról a másikra. Ha kis lépésekben haladsz, akkor minden apró cél elérését sikerként könyvelheted el, ami motiválni fog arra, hogy folytasd, amit elkezdtél. Megtorpanások, elbizonytalanodások ugyanis mindig lesznek, és ezeken sokkal könnyebb átlendülni, ha mondjuk nem egy nap alatt tervezed a komplett konyhát vagy gardróbot végigtúrni. A tartós eredményhez és az új szokások kialakításához sok időre van szükség. Ezekkel érdemes kezdeni:

• Válogasd ki azokat a dolgokat, amiből kettő, vagy több is van a birtokodban, és válj meg a "feleslegtől."
• Ajándékozd el, vagy ajánld fel a rászorulóknak azokat a ruháidat, amik már nem jók rád, vagy más okból nem hordod őket.
• Ugyanezt megteheted pl. a nem használt ágyneműkkel, törölközőkkel, konyhai eszközökkel, és azokkal a könyvekkel is, amikre nincs már szükséged.
• Mindenkinek van egy kacatos fiókja, aminek ideje a mélyére nézni, és kíméletlenül szelektálni.
• Készíts egy listát azokról a dolgokról, amelyektől pl. lomtalanításkor szeretnél megválni. Ez segít abban, hogy amikor eljön az időpont, akkor ne felejtsd el.
• Írd össze azokat a dolgokat, amikkel már rendelkezel, tehát nincs újabbra szükséged, és ez legyen amolyan bevásárló tiltó lista.

A selejtezés nemcsak az élettérre van felszabadító hatással, de terápiás hatást gyakorol az emberi pszichére is. Saját példám alapján állíthatom, hogy ha pár zsák felesleges holmi kikerül a lakásból, kamrából vagy pincéből, szinte fellélegzek. Amióta kevesebb tárgy vesz körül, jobban tudok koncentrálni a számomra fontos dolgokra.

A minimalizmus természetesen nem azt jelenti, hogy aki e szerint a felfogás szerint él, az soha nem vásárol. A vásárlások azonban lehetőleg nem külső befolyás és érzelmek alapján történnek, hanem tudatosan átgondolt döntések eredményei. A minimalista kapszula gardróbhoz és a ruhavásárláshoz kapcsolódó tippeket olvashattok a Kapszula gardrób - Hogyan válassz évekig hordható ruhákat? című cikkemben. A Hogyan válts tudatos életmódra - Első lépések posztban pedig sok-sok ötletet adok ahhoz, hogy hogyan lehet egyszerűen, takarékosan és átgondoltan vásárolni úgy, hogy közben a környezetet is óvjuk.

Ahhoz, hogy hosszú távon is tarthatóak legyenek a tudatos vásárlói szokások, érdemes átgondolni, hogy milyen céljaink vannak, és ezeknek elérését milyen módon tudja támogatni a takarékos, minimalista életstílus. Valaki például elsősorban a selejtezést tartja fontosnak, míg mások inkább átgondoltabban vásárolni és takarékoskodni szeretnének.

A tökéletes pillanat a változtatásra éppen akkor van, amikor megfogalmazódik bennünk rá az igény. Ha mindig arra várunk, hogy minden körülmény kedvező legyen, akkor tulajdonképpen csak halogatunk, ilyen ideális állapot ugyanis nincs. A régi, berögződött szokásainkhoz pedig annál jobban fogunk ragaszkodni, minél inkább halogatjuk a változást. Ha átgondoltan osztjuk be az időnket és energiánkat, akkor könnyedén tudunk azokra a dolgokra fókuszálni, amelyek igazán fontosak számunkra. Egy dologra azonban mindenképp oda kell figyelni: soha ne hasonlítsuk a saját helyzetünket és előrehaladásunkat másokéhoz. A minimalisták között is sajnos sok a nézetkülönbség azzal kapcsolatban, hogy kinek az életstílusa felel meg leginkább ennek a szemléletmódnak, de ezzel nem szabad foglalkozni. Mindig az a helyes, amit mi magunk annak érzünk, és csakis mi dönthetjük el, hogy mi az, ami a saját életünkbe még belefér, és mi az, ami nem passzol hozzá.

Nektek milyenek a vásárlási szokásaitok?

Tudtok azonosulni a minimalista szemléletmóddal?